Csibra Orsolya

Vers a kis bagolyról

Voltam ártatlan,
krampusszal álmodó
világító csillag
a jövő messzeségében,
ki felnőtt akart lenni,
mert nem tudta még,
mit jelent az éppen.

Voltam beteg,
holnapért esdeklő,
de bátor kisleány,
ki nem is tudta még,
mi vár majd reá,
csak remélt és szenvedett
egy jobb jövő reményében.

Voltam cifra,
kéjtől reszkető,
fiatal szépség
ki nem tudta épp,
hogy fájni fog még a jövő,
ha nem vigyáz, és odaadja
szívét az arra méltatlannak.

Voltam vágyó,
messzeségbe révedő
égő fájdalom,
ki nem látta még
mennyi öröm vár
reá, ha türelmes
lesz csak egy kicsit még.

S vagyok a Boldogság,
örökké mosolygó,
az életet meleg lánggal
égő örök szenvedély,
kinek lelkében ég
a te szemed sugara,
s életünk illatos tavasza.

S vagyok a bölcs,
örökké kétkedő,
tölgyfán pislogó kicsi bagoly,
ki tudja nem tart ez örökké,
hát élvezi, csak élvezi
a pillanatot nagyon.

Megosztás a facebookon